A remény, melyből valóban csoda lesz

Szerző: 
Jeney László

Juteszembe Csokonai, meg Lilla, meg Lila és még ezernyi gondolat és régen blogoltam már tudom.

Azt is, hogy vannak akik várták és vannak olyanok is, akiket ez baromira nem érdekel. Megértem őket. Mindet. Mindenkit megértek…

Miről szól ezen kis szösszenet, írás vagy a franc se tudja mi?
Valahol a reményről. Mindenhol ott van az életben és erre akkor jövünk rá, amikor valami baj vagy bánat ér és lecsap rád mint gumibot a villámokból derülten és vigyorgón.
Nos, ez a szezon egyelőre a langyosított leves kategória. A gumibot már lecsapott, bele a levesbe és bármennyire is üdítően finom volt a frissen főzött íz, oly kesernyéssé vált az év végére…
Szinte minden kifröccsent a fazékból, maradt a bajnokság, ami még ott fő a fazékban.
No de, itt az Új Év, minden várakozásával, hitével és csodájával és nosza!

Tudjuk, mi akik ott ültünk és szurkoltunk megannyi meccsen, hogy a bajok azok lesújtottak! Nem egyesével, hanem olykor piszkosul és szemét módon egyszerre és a levesből már csak a hígja jutott, de akkor is! Tessen kérem szépen innen felállni!
Jön a keményebbik rész, de ezzel együtt az ÚJ Év, minden reményével és tessen kérem szépen ezen lovagolni! Nem egyesével, hanem csapatként! Vonatkozik ez minden szinten és minden korosztályra!

Szóval újabb az év. Igen, új a szám és ezt meg kell szokni, ha alá kell írni valamit, de pár nap vagy hét és az ember megszokja. Aztán indul a verkli újra és jönnek a meccsek, mérkőzések és a negyedik hely úgy néz ki, hogy ki van osztva, de még azt is őrizni kell, hogy elindulhasson a csoda!

Mert igenis legyen csoda!
Megérdemelné mindenki, hogy ne a Vasas, a Csaba és bocsi, de a Nyíregyháza legyen az otthona az újabb bajnoki címnek, hanem itt Újpesten készüljenek képek erről, de ez csak álom kategória egyelőre, bár minden megvan hozzá csapatostul, edzőstől talán csak az új csarnok nem készült el, de az nekünk is új lenne, mint ahogy mondjuk egy bajnoki cím…

Csak úgy egy megjegyzés, mert miért ne.
Az újpesti szurkoló tábor nélkül szegényebb lenne az EB! Nem tudom ez kinek a szíve és joga, de talán még lehetne tenni érte, hogy ne csak síp, duda és nádihegedű legyen, bár remélem itt is is jön egy csoda, hogy nem ezen múlik majd…

Legyen ebből a helyzetből mégis csoda!
Legyen az erre az újabbik évre, hogy a reményből ne híg leves legyen, hanem virágozzon gyöngyvirág formájúra, legyen egy új Kiscsillag, mondjuk a Lilla, de történjen valami! Valami új, valami jó és ne csak elvesztett ötödik szett legyen a mérvadó, hanem egy fény, amire mindenki vágyik gondolom. Itt Újpesten biztosan tudom!

Szép lenne ez befejezésnek, de nem így kezdtem, hanem Csokonai Lillájával, ami a reményhez szólt és annak befejezése ez:
„Kedv! Remények! Lillák!
Isten véletek!”

Ne így legyen!

Legyen úgy, hogy Hajrá LILÁK és a LILÁK SOHA NEM ADJÁK FEL!